Mostanában volt a kisebbik fiam szülinapja (10 éves lett a kincsem). Jött a nagy kérdés, mit vegyünk Neki ajándékba. A mi részünkről idén bevezettük, hogy név és szülinapra, elvisszük Őket szórakozni. Így voltunk februárban tekézni és az káposztási csúzdaparkban fürödni. Most is a szülinapjára kitaláltuk a kicsikémnek az ajándékot, elvittük Őket libegővel, kisvasúttal a Csillebérci kalandparkba fát mászni. Ezekkel a programokban az a jó, hogy családilag megyünk és élvezi mind a két gyerek, és mi is jól szórakozunk a férjemmel. A probléma abból adódott, hogy nem csak mi adunk ajándékot, hanem a család is, és ezt is nekünk kell megvenni. Ez úgy működik, hogy mindenki nyilatkozik, hogy mennyit szán a jeles napra ajándékra, mi meg kiizzadjuk, hogy mi a frászkarikát vegyünk. Mondjuk igy még mindig jobb, mert azért igy kevesebb mellélövés van ajándékügyileg, mintha mindenki maga vásárolna. Sok mindent kapott a törpe, többek között egy puzzle-t. Tudtuk, hogy nagyon szereti, hát, nosza rajta vegyünk Neki egyet. Mivel a 10. szülinapról van szó, gondoltuk vegyünk neki egy komolyabb, felnőttes darabot.
Vettünk egy 1500db-os gyöngyszemet.( Így utólag nem tudom mit gondoltunk ,hiszen a gyerek még csak 10 éves!) Na szóva l ajándék odaad, gyerek örül, este a húsvéti ünnepi asztalon doboz kibont,gyerek ujjong, hogy milyen klassz. Családilag elkezdtük rakni, mert azt tudtuk, hogy segítségre fog szorulni, meg hát egy nem könnyű darabról volt szó. Az ünnepelt érdeklődése kb. egy óra alatt megcsappant és elment valami mást játszani, néha visszanézett, ellenőrizte hogy hogy haladunk. Egy szó, mint száz egy hét alatt kiraktuk apával, néha a gyerekek is bele-bele raktak egy elemet. Jelenleg a ragasztása folyik, mert az a kicsikémnek a kívánsága, hogy rakjuk fel a szobája falára dísznek. Nem ez a lényeg, arra két perc alatt rájöttünk, hogy a gyerek képességeit már megint túllőttük egy kicsikét és ránk marad a feladat, hogy kirakjuk a képet, hanem az, hogy konkrétan én nagyon élveztem a munkát, kifejezetten jólesett napi szinten foglalkozni a dologgal. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban mennyit puzzle-tam, és mennyire szerettem kirakni a képeket akár többször is. Nagyon jó idegnyugtató egy-egy nehéz nap után. Úgyhogy arra gondoltam, hogy elő fogom venni a régi puzzle-imat és fogok velük gumi –dominózni. A család meg majd eltűri, mert hely az van bőven, már kitaláltam hova bújok el vele, de az a gyanúm, hogy az uram is bújik majd Velem, ha elege van a taposómalomból