Kb. két éve, amióta itt lakunk Csomádon, puhítom a páromat egy macskáért. Két éve könyörgök, bizonyítok, hogy milyen aranyos, nem lesz Vele sok gond, kertes házba kell a cica, stb. Áhítozom, meg minden. Idén tavasszal, zöld utat kapott a cicus, a férjuram beadta a derekát. Úgy márciusban elkezdtem keresgélni, kutatni az interneten, mert pont most nem volt senkinek kiscicója a környezetemben. Eleinte mindenféle elképzelésem volt milyet szeretnék, ebből csak két dolog valósult meg, lány, és kertaljai keverék lett. A kiscicámért úgy mentem el, hogy bármilyen, ha egészséges elhozom.
Egy igazi egyéniséggel bővült a család, a Matyinak boci-szem konkurenciája akadt. Pillanatok alatt a család középpontja lett, és akarva nem akarva hozzá igazodik mindenki. Mert ő kegyelme reggel hatkor kel, mert éhes (vasárnap is),fotel alól lesből támad, és tele van a padló papír-galacsinokkal, szatyrokkal, amik különböző halmaz-állapotúak, attól függően, mennyi ideje van a földön, zörgő –börgő papír-gombócokkal, és fonal-gombolyagokkal. Azt mindenképpen leszűrtem, hogy egy hét alatt átrajzolta a szokásainkat, átvette az irányítást a lakásban, de amikor este álmosan dorombolva odabújik, és mellettem alszik el, akkor mindig megbocsátom az aznapi csínytevéseit, és konstatálom, hogy egy tündi-bündi kiscicám van, akit nem lehet nem szeretni
Hát drága Barátném ,ha ezt tudom ,hogy cicát szeretnétek, nekünk van most 4 tündi-bündi akik közül kettőnek még szerető gazdit keresünk (igaz április 12-én születtek, de talán kihúztátok volna addig-és nem is kellett volna messzire menni érte :)) ), csak az előzményeket ismerve eszembe se jutott Titeket megkérdezni . Azért ha kell neki egy kistesó szólj :)) (vagy ha tudsz valakit ). Pussz
Pingback: Macska a háznál