Szépen lassan javul, és melegszik az idő, megint pillanatok alatt fog ránk törni a nyár. Minden szépen nő, készülődik, hogy virágozzon, vagy hogy az asztalon végezze, mint vacsora.Szeretem, amikor szépen lassan minden kialakul, látszik, hogy miből mi lesz.
őszi beszerzés ez a gyönyörűség
A virágos kertemben van néhány dolog, amit megviselt az őszi átültetés. Például majdnem biztos, hogy a kokárda virágból idén nem lesz annyi, mint tavaly. Pedig szét is ültettem, került az előkertbe is belőle, de olyan kis csenevészek, nem nézek ki belőlük virágtengert az idén. Nem nagyon aggódóm, mert szerintem jövőre már irtani kell majd. Lassan vége a tulipán-virágzásnak, még azok a tulipánjaim virágoznak rendületlenül, amit tavaly ősszel vettem, (gyönyörűek). Valamilyen rejtélyes okból, de előkerült még egypár nárcisz, ami most virágzik, a többitől kb. 2-3 héttel lemaradva, de én örülök ezeknek a későn kelőknek, mert így még több gyönyörködni-valóm van. Amúgy csend és béke van a virágoskertben, helyért való küzdelem majd csak nyár közepére várható, ha lesz egyáltalán. Tavaly nagy csata volt, több ízben kellett átültetnem, ezt-azt, mert egyik másik növényem úgy gondolta, hogy övé a világ.
Ő már második tavaszon virágzik, ez a tulipán nyílik utoljára
Annyi tapasztalatom már van a növényeim egy részével kapcsolatban, hogy mennyi a helyigénye, és ezt szem előtt tartva ültettem az ősszel. Azért az idén beszerzett jószágok okozhatnak meglepetéseket, mivel van amiről azt se tudom, hogy micsoda, de a többség tervezve került a kertbe, régen áhított növény volt, és amikor megvettem , pontosan tudtam hol lesz a helye és mi mellett fog pompázni. Inkább azon aggódom, hogy csupasz lesz, mert túl óvatosan saccoltam meg a növények méretét. Az egynyári vetést nagyon tudományosan megterveztem, kíváncsi vagyok mi lesz belőle, elméletileg Ők hivatottak a hézagokat eltüntetni az idén.
Nő a fű, minden igyekezetünk ellenére csíkos lett, amin már csak röhögünk, ha valaki kérdezi, akkor madárleszálló-pálya épül a kertben, többsávos, pont. Tudom, hogyha megerősödik a fű, eltűnnek a vetésből származó csíkok, de egyelőre nagyon szánalmas, és jó vicctéma egy pohár bor mellett, a teraszon üldögélve. A sziklakert, amit a garázslejáró melletti rézsűre építettem nagyon tetszik, egymás után virágoznak a növények, nem is gondoltam volna, hogy milyen szép egy lila párna virág-tenger (ke).
Ő a lila virág-tenger(ke)
Elvirágoztak a gyümölcsfák, nagyon kíváncsi vagyok, hogy lesz –e valamelyiken kóstolni való is. Ami esélyes, az a meggy, annak már elég nagy a koronája, figyelem őket, de valójában az idén nem várok még gyümölcsöt.
A veteményes is szépen halad a maga útján, és a hét legjobb híre, hogy kijött a csicsóka. Lehet, hogy ez a hír 1-2 év múlva rémálom-szerű lesz, mert a csicsókáról azt olvastam, kiirtani sem lehet. Azt meg tudom magamról, hogy a fákon kívül semminek sincs biztos a helye a kertben ( habár, az ősszel egy szilvafa is átültetésre került). Egy későbbi szemléletváltást, és kert-rendezést megkeserítheti az állandóan kijövő csicsóka, de egyszer élünk, és mivel én egy lapát-harcos amazon vagyok, semmi sem állhat az utamba, ha kertről van szó. Úgyhogy majd megküzdünk, ha erre sor kerül, és győzőn a jobbik. Egyenlőre ez a veszély nem fenyeget, mert amíg vannak a kertnek romos részei, ahol még építeni kell, meg ültetni, addig biztos nem lesz olyan ötletem, hogy a veteményest tegyük át máshova, mert mondjuk ,kerti tavat szeretnék a helyén.