Jön az eső, megy az eső, jön a vihar, megy a vihar, én meg nézek, mint a Rozi a moziban, mert tetvek lepték el a kertemet, mert semmit sem lehet csinálni, mert vagy dög meleg van, és ezerrel süt a nap, vagy zuhog, és esőben csak nézni lehet, hogy mos el mindent a víz. Egy kicsit sok a víz ( tudom semmi sem jó, tavaly azon keseregtem, hogy mennyire nincs csapadék) nem lenne rossz ez az eső, ha nem lenne időről időre felhőszakadás, ami kimossa földet, zubog mindenhol, és több kára van, mint haszna.
Ő azért ilyen szép, mert eső-szünetben pompázott
Egy törvényszerűségre rájöttünk a felhőszakadások gyakoriságával kapcsolatban, ha kitakarítjuk az esővíztárolót, 24 órán belül jön az égi áldás, és olyan, amitől újból víz van benne, és folyik mindenfelé. Tehát azt a következtetést vontuk le, hogy vállrándítás, és van elég más dolgunk, előbb-utóbb elmúlik ez az esős idő, hosszú még a nyár.
Szépen nődögél minden, ha a tetvek nem zabálják fel a málnabokraimat, rengeteg málnánk lesz, küzdök velük, de egyenlőre ők az erősebbek.
A veteményes is szépen alakul, sok a gaz benne, próbálok rendet rakni, több-kevesebb sikerrel.
Télen gondosan megterveztem a veteményest, aztán februárban fel is rúgtam az egészet, és azóta is káosz uralkodik a zöldségek között. A legnagyobb galibát az okozza, hogy a zöldborsó még csak most fejesedik, és ugye már mindent ki kellett rakni. Ezt a csomót úgy oldottam meg, hogy a borsó közé lett palántázva minden, ( csak egy vérbeli kertész meg ne lássa, mert világgá szalad, az biztos). Jelenleg a borsóim közül kandikál ki az uborka, a paradicsom, és az édes paprikáim. A csípős paprika-szekció a lépcső dobozaiba került idén is, Gábornak meghatároztam a helyet, idén két dobozt kapott, de a végén a chili helyére is Gábor-paprika került, ezért jelenleg azon morfondírozok, hogy a chilijeimet hova ültessem ki.
őszi beszerzésű rózsa, de nehezen viseli a sok vizet
A legjobban azt szeretem, hogy mielőtt elindulunk a piacra palántát venni pontosan kiszámolom, miből mennyit szeretnék, mennyi hely van.( csípős paprika darabszáma is pontosan ki lett számolva). Mire kiérünk, határozottan elfelejtem, amit otthon pontosan kiszámoltam, itthon meg a veteményes közepén állva, palántával a kezemben próbálom kitalálni, hogy hova a frászkarikába tegyem a plusz darabokat. Nincs aki visszahúzzon, (mint ahogy egyébként a Gábor teszi,ha virágról van szó) hanem együtt vásároljuk magunkat túl. Mindenestre káosz van, és ez a helyzet megváltozni nem fog, úgyhogy a pontos ágyástervek készítéséről a jövőben lemondtam, teljes időpocsékolás.
A virágoskertemben, most kezdik a rózsák a virágzást, csak a sok eső miatt barnulnak a virágok, ha nem tetvesek. A Gábor megjegyzése a virágágyásomra, ez még nagyon karcsú, ide még rengeteg virág kell. Ezt a mondatot hívják halálos ítéletnek, majd amikor ősszel meg tavasszal kertészetekbe megyünk, majd emlékeztetem rá, és sakk-matt (Neki).
A futórózsám, ami egyenlőre cserépben van, nem készült el még a tám-rendszere
Amúgy a gazolás most a fő munka, meg a fűnyírás, ami hála a jóégnek nem az én dolgom. Várom a nyarat, az egynyárikat, kíváncsi vagyok mi jött ki. Mert kijött, és persze nem írtam föl, mit hova vetettem, mert úgy gondoltam, hogy majd emlékszem, meg majd megismerem. A-ha, hát igen szóval ez is olyan dolog ami nem működik, egyszerűen én ilyen dolgokat nem tudok megjegyezni, úgyhogy jelenleg csupa meglepetés a kert és a virágok, hát nem unalmas, az biztos.
Összegezve, az igazi kertész-álom kertre azthiszem várni kell egy keveset (mondjuk úgy 5-10 évet), de azért alakul, és az idei kert is tele van hibákkal. Foghíjas, már látom, hogy ősszel egy –két dolog átkerül máshová, és még van egy csomó dolog amit még korrigálni kell, de abban reménykedem, hogy a hibák száma csökkeni fog az évek alatt, és szépen lassan kialakul az amire azt mondhatom ,je ezt akartam.