Volt eső rengeteg, de megint nem esik, úgyhogy az esti elfoglaltság a locsoló rendszer biomechanikus üzemeltetése, vagyis Gáborral ketten locsolunk, és közben csapkodjuk a szúnyogokat, mert ezeknek a vérszívó dögöknek nagyon jó ez az idő! A házba is bezümmögnek, este fél óra legalább mire kiirtjuk őket. Szóval, muszáj locsolni, ami amúgy nem baj, mert mind a ketten szeretünk kint lenni, általában nem azon kapunk össze ki locsoljon, hanem hogy ki ne. Azért jött az a kompromisszumos megoldás, hogy ketten járunk ki a kertbe, az egyikünk locsol, a másik meg mondja, hogy szerinte hogy kéne csinálni, tök jó házastársi program.
Nyílnak a rózsáim, végre kiderült, hogy az őszi ültetésű rózsáim olyan színűek, mint ami a csomagoláson volt. Nyílnak az egynyári virágok, amivel nem igazán vagyok elégedett, mert én úgy gondoltam, jól fog kinézni, ha mindenféle, fajta virágot összekeverve elvetek, de rá kellet jönnöm, hogy a magasságokra jobban oda kellett volna figyelnem (már megint). A körömvirág nem tud érvényesülni a piros len árnyékában, és meg kellett ritkítanom a rézvirágomat, hogy porcsinrózsa egyáltalán elkezdjen virágozni, hiszen ő napfényimádó, és takarásban volt a másiktól. A tapasztalataimból kiindulva jövőre jobb lesz, szebb lesz, megtervezettebb lesz, és pont. Az ideit meg csak úgy nézem ,hogy legalább megtudtam, hogy a körömvirág nem is olyan magas.
Tombol a dália ágyásom, és kezd nyílni a kardvirágom, amit virágcsokorban nem szeretek, mert túl merevnek tartom, de a rá kellett jönnöm, hogy a kertemben nagyon jól mutat (a virághagymákat ajándékba kaptam, magamtól nem ültettem volna, de már örülök, hogy kaptam őket, mert nagyon megszépítik az ágyásomat.)
Leérett a málna és lassan ki lehet majd vágni a tavalyi vesszőket, most bújom a szakirodalmat, hogy egy kicsit profibban kötözzük fel jövőre, meg aztán nagyon sűrű (szerintem) és hogy hogyan kell kiritkítani. Maga a málna nagyon finom volt, mondjuk én a letermett mennyiségnek a 10 –szeresét is meg tudtam volna enni, de lehet még olyan év amikor eljön az én időm!
Kezd beérni a paradicsom és nagy csoda történt, mert ehető lett, sőt valami isteni finom. Van uborkánk is, két fajtát vettünk az egyik vegetál, de a másik fajtán nagyon sok van. Palántát vettem, és nem nagyon bíztam benne, hogy lesz belőle valami, nem kérdeztem meg a fajtáját, amit most már nagyon bánok. Jövőre jegyzetfüzettel megyek palántát vásárolni, az biztos, hogy ne keljen kisérletezéssel tölteni még egy évet.
A sütőtök okozott nekem némi csodálkozást, én nem tudtam, hogy a tökféléken nem minden virágból lesz termés, de most már ezt is tudom, hogy sok bakvirág van és száranként csak 4-5 sütőtök lesz. Egyenlőre csak két száron van tök, a többi csak pompázik a sok virágtól. A neten megpróbáltam utána olvasni miért nem terem, és a sima tökre azt olvastam, hogy meg kell egy kicsit gyepálni a leveleit, hogy tököt neveljen. Nekem nem jött be, pedig bevagdostam a leveleket, de nem gondolta meg magát, most sincs rajta egy darab termés sem. Nem adom fel, azért pár sütőtök lesz remélem, már most olyan 20 centisek, jövőre meg majd újrapróbáljuk. A görögdinnyén semmi sincs, és ez azért szomorú, mert itt van a dinnye-szezon, már hatalmas dinnyének kéne lenni rajta. Sárgadinnye viszont lehet, hogy lesz, van egy 10 centis aranyosunk, ami szépen nődögél. A padlizsán most fog virágozni, remélem, beérik őszig. Ahhoz képest, hogy ugy gondoltam, hogy majd rántunk meg padlizsánkrém is lesz belőle, nagyon soká lesz még rajta termés, sajnos piacról kel beszerezni nem főzhetek a sajáttól.
Amúgy, hogy ne legyen elég problémánk, készül a kerítés és úgy döntöttünk, hogy rendbe hozzuk az esővíztárolót, ami enyhén szólva nem jó. Műanyagtartályok vannak lerakva, ami már megsüllyedt egy év alatt és előbb-utóbb baj lesz vele. Annak idején a kivitelező beszélt rá bennünket és mivel nekünk fogalmunk se volta dolgokról elhittük, hogy nagyon szupi lesz. Szóval ki kell ásni a régit, hogy mire jön a kőműves augusztusban tudjon dolgozni. Egyenlőre az a terv, hogy egyedül ássuk ki, de lehet, hogy fogadnunk kell valakit, hogy segítsen. Höguta közeli állapotban azon röhögtünk a Gáborral, hogy eddig minden évben ástunk valamiért a kertben, és jövőre is kitalálunk valami külön munkát, az biztos.
Nagyon meleg van, nagyon sokat kell locsolni, remélem, nem kap semmi hőgutát és az augusztusi beszámoló nem arról fog szólni, hogy egy kiégett sivatag szomorú tulajdonosa vagyok.