Február vége van, végre, még hideg az idő, még nem lehet kint igazából semmit sem csinálni, de már lehet szemlézni a birodalmamban, mert már bújnak ki a krókuszok, a tulipánok is mutatkoznak már, és úgy egyébként ,ha süt a nap, akkor csalogató, hívogató idő van. Sajnos megint trehány voltam ősszel, nem írtam fel, hogy az új tulipánokat, hova ültettem, úgyhogy nem tudom, hogy átvészelték-e a telet, és úgy egyébként hol fognak előbújni. Mondjuk most még a tulipánokból csak a koraiak jönnek kifelé, a késői májusiak még alszanak.
Ő egy gyorsasági bajnok, a többiek még csak most bújnak ki
Bújom a szakkönyveket, hogy hogyan metszem meg a fáimat, hát mit mondjak, okosabb nem leszek tőlük, csak a káosz nagyobb a fejemben. Gyakorlatilag az én fáim egész mások, mint a könyvben leírtak, alig van olyan águk, amit felismerek. Azon gondolkodtam, hogy könyvvel a kezembe fogok kimenni, mert úgy talán könnyebb. Sok időm már nincs, mert 15-ig szeretném megkopasztani őket, mert még a tavaszi lemosó permetezést is szeretném megejteni.
A veteményes alszik még, az őszi télálló dughagyma mutatkozik, a saláták jönnek kifelé, azokat ha egy kicsit megerősödtek, át akarom tűzdelni a hagymák közé, mert ez tavaly bevált. Még január végén volt egy-két enyhe nap (még a hó is elolvadt!) , elvettetem a korai zöldborsót, közé spenótot talajtakarónak. Kíváncsi vagyok kijön-e, a tasakon az állt, hogy téli vetésre alkalmas, csak kérdés, hogy ezt ő is tudja –e.
Nagyjából minden megmaradt úgy néz ki, komolyabb fagykárunk nem volt, eddig. A rózsákat is a fákkal együtt fogom visszavágni, tavaly megmetszettem február elején, aztán néztem, hogy, mennyire visszafagyott.
Nagyon várom, hogy melegedjen az idő, nincs annyi munkám, mint a tavaly ( nem kell földet széthordani, sziklakertet építeni), tudom élvezni a kertet, és lesz egy csomó időm gyönyörködni a tulipánjaimban.