Eső, eső, eső….és még egy kicsi eső. Nagyon sok eső esett az elmúlt pár napban, ami nagyon jót tett a fűnek, a veteményesnek, a virágos kertemnek, meg a gazoknak. Egyetlen baj van, hogy száműzve vagyok a házba, mert vagy esik, vagy csúszkálok, ha véletlenül kimerészkedek, de dolgozni, azt nem tudok. Pedig még retket, hagymát, salátát is vetni szeretnék, az egynyári virágokat is el kéne szórni, gazolni is kéne, csak még nem szántam rá magam, hogy amikor éppen nem esik, kimenjek, és nyakig saras legyek. Azért is jó ez az eső, mert új dolgok vannak a birodalmamban, aminek nagyon jót tesz ez az áztató víztenger.
Hihetetlen mennyi minden vándorolt idén tavasszal a kertembe, mint új lakó, és habár letettem a nagy-esküt, hogy nem lesz több beszerzés ebben a szezonban, de nem biztos, hogy ellen tudok állni, ennek-annak.
Rendbe raktam a rézsűt a garázs mellett, nincs még teljesen kész, mert a kis utam még nem végleges, addig nem tudom befejezni a sziklakertet, amíg még ott dolgozni fogunk. Ide rengeteg sziklakerti növény került, varjúháj, körkötőfű, kövirózsa, meg még egy csomó minden, aminek a nevét már elfelejtettem. Az egész úgy indult, hogy az út alatti részre csak pár terülő borókát meg ilyesmit rakok, de meglátta a szomszédban dolgozó kertész, és finoman közölte, hogy ez így nem fog megmaradni. Építsek sziklakertet, kövekkel, mert az első nagyobb eső le fogja mosni az egészet. Mivel már nem a magabiztos, mindenki hülyeséget mond korszakomat élem, ezért elgondolkodtam azon, amit mondott. Nem tettem le, hogy a végleges megoldás a szerelő út alatt, terülő bokrok lesznek, de egyelőre ide is sziklakert került. Amitől sokat várok, hogy megfogja nekem az egészet, az az orbáncfű. Szereti a meleget, örökzöld, még virágzik is, és tarackol. Ebből lett kettő telepítve, remélem meg is marad és elszaporodik. Az a tervem, hogy ahogy teret hódít magának, úgy szüntetem meg a sziklakertemet és a növényeket meg áttelepítem a z út feletti részre, a hézagokba.
Ezenkívül úgy döntöttem, hogy kevés eper van, ezért lett még 24 eperpalánta telepítve. Az epreim a veteményes mellett vannak a rézsűbe teraszokon, egy része már tavaly is ott volt, és meglepően könnyen volt kezelhető, és sok eper volt rajta. Van már kb. 48 palántám, aminek a fele már másodéves, a másik fele meg ősszel lett telepítve. A mostani telepítés fele saját szaporítás, 12 palánta meg folytontermő, amit most vettem tavasszal. Remélem, megmaradnak, az eső most nekik nagyon jól jött. Még a zuhé előtt kiszórtam rá akácforgácsot mulcsnak, amit még az őszi láncfűrészes favágásból zsákmányoltam a Gábortól.
A virágos kertem is kezd jól kinézni, mégis megmarad a pünkösdi rózsám, ami még kérdéses, hogy lesz-e azok a liliomok, még nem látom mindegyiket, hogy kijött volna. A liliomokkal valahogy nincs szerencsém. Idén vettem egy díszcsorbát, lámpatisztító füvet, narancssárga sásliliomot, még februárban leraktam liliomokat, nyáron virágzó íriszt, meg ide került az a két növény, amit nem is tudok, hogy micsoda. Várom, hogy vége legyen az esőnek, mert lassan füvet kell nyírni és rengeteg kerti munka lesz, lassan itt az ideje, hogy kirakjam a dáliákat, meg a többi hagymást. Amiért igazából naptáncot járok, az nem ez, hanem az, hogy vasárnap ünnepeljük a Matyi szülinapját, bográcsozással, és nagyon szeretném a tavalyi hagyományt megszakítani, és verőfényes napsütésben bulizni kivételesen.
Pingback: 2009-es kertész évem