Lesett az első hó, eltakarva mindent, az őszi munkák után maradt kupit is.Tél van végre, vagy inkább sajnos, nagyon nem szeretek fázni. Azért örülök egy kicsit ,mert idén egy kicsit elfáradtam. A sok hiába való munka, aminek, csak kórók, pár aszalt zöldség lett a gyümölcse. Szóval mitadás, az idei év, nem a siker éve volt. Volt pár dolog ami hozta, amit elvártunk tőle.
Ilyen volt a cukkini, tök, ribizli, és a málna egy része. A paradicsom gyakorlatilag alig termett, az uborkából sikerült egy olyan fajtát venni ,vetni, ami a legkisebb vízhiányra keserűséggel válaszolt. Azért tudom, hogy fajta probléma, mert volt 2 tő ami más ubi volt, és az tök jól bírta.
Fogtam róla magot, ha nem hibrid, jövőre már nem lesz gond. A kápia paprikáim egész jók lettek, azt a kis bökkenőt kivéve, hogy a paprika szüret október végére esett, és akkor is a nagyját zölden szedtem le. Az eper elfelejtette, hogy ő szokta jóllakatni a családot, meg néha a erre tévedő családtagokat, barátokat, idén tényleg csak pár szem volt rajta. A málnánk jónak is volt mondható, ha azt vesszük, hogy a szomszéd háza mögötti ültetésből, ettünk, és még szörpi, meg pár üveg lekvár is készült.
Az üröm az örömben, hogy az összes többi málna kiment, tavasszal nem hajtott ki, vagy ha kihajtott elszáradt. Ezért részben a pajorok voltak a felelősek, részben a rendkívüli száraz tél, ezt a kettőt már nem bírta szegényke.
Ami viszont jó volt, rengeteg ribizlink lett, a fekete ribizlit is meg tudtuk kóstolni, Volt egy pár szem almánk mind a két fajtából ( duó fánk van idared, meg golden), volt egy szem körténk, és 7-8 szem őszibarackunk, ami valami fenségesen édes, és finom volt. Szóval az idei évet lezártam magamban, jelenleg készülődöm a karácsonyra, kézimunkázom, és néha, de csak néha eszembe jut a kertem is.