Karácsony, akkor bejgli, amit vagy megvesz az ember, vagy, van olyan merész és megsüti otthon. Évek óta merész vagyok, több-kevesebb sikerrel, volt már kanalas verzió is, de a családom mindig megette (szerintem az első próbálkozásaimat csak merő tiszteletből). Sütöttem mákos, diós és gesztenyés bejglit is. Amit itt most leírok,az két rúd gesztenyés, abból kiindulva, hogy a hagyomány a diós és a mákosra van kiélezve, és őszinte leszek soha nem arattam ekkorra sikert egyetlen bejglivel sem, mint a gesztenyéssel.
a gesztenyés bejgli
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy óvatos duhaj voltam és Luca nap környékén készítettem egy próba sütést, a fotók erről készültek( karácsonykor igazából nem volt időm ilyesmivel foglalkozni), egyetlen változtatás lett karácsonykor, hogy elhagytam a mazsolát. A fiuk nem szeretik, és egyébként finomabb mazsola nélkül. Szerintem. A tésztarecept egy nagyon kedves rokontól való, és az az igazság, hogy amióta ezt sütöm, azóta vannak sikerélményeim, mert lehet, hogy egy kicsit megreped még így is ,(mondjuk a gesztenyés pont meg se repedt az idén),de nagyon finom és jól szeletelhető, és különben, egy bejgli vagy finom, vagy szép, pont.
Hozzávalók a tésztához:
Liszt 330 gr
Vaj 170gr ( én margarinnal csináltam)
Élesztő 10gr
Cukor 20gr
Tej 0.6- 0.7 dl
Tojás 1db (kenéshez)
A töltelék:
gesztenye massza 2 csomag
(ízesített, mert azzal nincs annyi macera)
Rumaroma 1db
Porcukor 100gr kb.
Csipet só, fahéj őrölt szegfűszeg ízlés szerint
A lisztet. Margarint, a tejben feloldott élesztőt (kevesebb tejben, mint amit a recept mond, mert a liszt minősége nagyon befolyásolja, hogy mennyi tej kell) csipet sót. Összedolgoztam, kéztől elváló félkemény tésztává gyúrtam, és tésztát kettéosztottam (lehet szemre is, de én a gyengék fegyverét használtam: a mérleget)
Elkészítettem a gesztenye masszát: gyakorlatilag összedolgoztam a hozzávalókat. A cukrot azért írtam kb., mert annyi cukor kell bele, hogy a rumaroma által okozott lágyságát elveszítse (egy kicsit édesebb az sohase baj)
Most jött az, ami csak a főzőműsorokban sikerül, téglaalap alakura kell nyújtani a tésztákat. Ez soha sem sikerül, még meg se közelíti, én a tepsihez szoktam mérni, meg ahhoz, hogy tekerhető legyen. Ami lényeg, hogy nagyon vékonyra kell kinyújtani (kb. 1mm), és alá kell lisztezni, mert feltekeréskor könnyen kilukad. Belekentem a töltelék felét, amikor szétlapogattam rajta a masszát(akkor jó a töltelék, ha csak majdhogynem kézzel lehet szétkenni), feltekertem(ilyenkor lehet rászórni rumba áztatott mazsolát, de a gyerekeim nem eszik meg mazsolásan, úgyhogy kihagytam, hogy istennő lehessek) Átraktam őket a tepsibe, a végeit összenyomorgattam, hogy a töltelék biztosan a sütibe maradjon, megszurkáltam a tetejét villával, és megkentem tojással. Hagytam egy órát pihenni, utána megkentem még egyszer, újabb félóra és mehetett a sütőbe, ami olyan 160 fokos volt sima alsó- felső sütéssel, és olyan 40 perc alatt lett készen. Nagy sikerem lett, 26-án már nem volt belőle semmi, ami azért nagy szó, mert ugye voltak versenytársak is, készült mákos, meg diós is.