A minap még arról írtam volna, hogy minden szárad, a szívem vérzik, hogy locsolás ellenére nem haladnak a dolgok. Ezt a kesergést megoldotta az időjárás, szép, és sok esőnk volt a napokban. Most minden szép, minden jó, és tudom, hogy átmeneti, mert megint meleg lesz, és szárazság, csak arra koncentrálok, hogy most mi van.
A veteményesben, leszüreteltük az első tököket (a két tök 3 kg volt pucolva), Gábor finom tökfőzeléket kapott belőle. Folyamatosan van cukkinink, amit, mint kiderült nagyon szeretünk párolva, rántva, vagy egyszerűen salátába. Lassan van paradicsom, már nem harsogó zöldek a bogyók, hanem sárgásak, amit azt jelenti, hogy 1-2 hét és van pari is.
Uborkám is van, már ettünk is. A tavaszi palántázás –bénázásom következtében nem lett elég uborka palántám ( nem kelt ki, megnyúlt, kiszáradt locsolási bénázás miatt), ezért már megint feltaláltam a spanyol viaszt, és vetettem helybe uborkát, mert úgy ítéltem meg, hogy a piaci meg a saját maradékom nem lesz elegendő. Már kijöttek, és sokkal erősebbnek néznek ki, mint a palántás társaik.
Lement a spenót, vagyis ez nem pontos, mert az újzélandi spenótot épp most néztem, hogy szedhető mennyiség lesz lassan rajta. A tavasszal eldugatott hagymák, amik nem estek áldozatul egy-egy vacsorának, azok szépen fejesednek, a magvetés (ami saját mag) is szép, még ritkításra szorul, de alakul az is. Az is kiderült, hogy a két sor vetett hagymából az egyik poré ( az is saját), úgyhogy nagy a boldogság, mert így télen is lesz hagymánk, a vacsihoz. Amivel gondom van az a sárgarépa. Az is tavalyi saját mag, és az a baj, hogy a kis répák között sok a fehér színű, fásabb, és ezeknek nem olyan jó az íze. Még rá kell jönnöm, hogy van-e módszer arra, hogy a sárgarépa ne vaduljon vissza, vagy kell találnom egy olyan fajtát, ami jó. Ezért jövőre bolti maggal kezdem, több fajtával aztán meglátjuk mi lesz.
Van még egy siker történet: van újkrumplink. Az első kiásásnál még 5 tövet kellett felszedni, hogy legyen alatta egy ebédre való, most már csak 3-t, metélő petrezselyem is van elég végre, a dobozban tobzódnak. Egy-egy ebéd úgy szokott kinézni, hogy reggel, Gáborral karöltve, megyünk „vásárolni a kertbe”.
A virágaim szépek a liliomok virágzanak mostanság. Gyönyörűek, és némelyiknek olyan illata van, hogy még a Gábort is sétára csábítja a kertbe.
Az idén nagyon karcsú a kert pénzem érthető okok miatt, de azért egy liliomot vettem a hétvégén.
Remélem az időjárás kegyes lesz a kertemhez, megfelelő mértéken fogja adagolni a meleget, és a csapadékot, és jó évet zárhatunk majd novemberben.