Tavaly az egyik sikertörténet a komposztáló. A komposzt témával már akkor foglalkoztunk, amikor kiköltöztünk, tudtuk, hogy egy kertben sok zöld hulladék keletkezik, amivel kezdeni kell valamit. Az egyik opció az volt, hogy bezsákoljunk és kivisszük az erdőbe, a másik, hogy komposztálót építünk. Persze a második mellett döntöttünk.
Ilyen csapokkal van összeerősítve
Először elcsábultunk egy műanyag förmedvénynek, egy évet bírt, aztán kinyílt, szétesett, már nincs is meg. Aztán újból áruházi darabot vettünk, ebből már 2 db-t, mert azt már leszűrtük 1 blokk nem elég. Ez már jobb volt, de nem tudtuk árnyékba rakni, ( mert árnyék még nem lesz egypár évig), teteje nem volt, állandóan kiszáradt, és a második évben már nem volt szép látvány, állandóan kilógtak belőle a dolgok. Szó, ami szó nem működött rendesen.
A tartó oszlopok nyersen
Tavalyelőtt ősszel jött a nagy ötlet, hogy építsünk mi egy csili-vili komposztálót. A régit szétszedtük, hogy ne legyen visszaút. Télen tervezés, tavasszal festés, építés következett. A tároló rekeszek kb. 1 köbméteresek, a baloldaliba rakom az aprítandó dolgokat, jelenleg a középsőben van az érő cucc, a jobb oldaliba dobálom jelenleg a konyhai hulladékot, ami tervek szerint még be lesz dolgozva a középsőbe, ha egy kicsit összeesik tavasszal. A tavalyi tapasztalataim szerint, ha április környékén lezárom az érő blokkot, (nem rakok bele zöld hulladékot), akkor ősszel már lehet a komposzttal dolgozni. Ezért kell a több rekesz, mert amikor már érik akkor is van hova rakni a zöld hulladékot. Mi még ennél is továbbmentünk, mert a 3. blokkban van a darálandó cucc, amit akkor szoktunk géppel felszecskázni, amikor már érdemes a gépet kihozni a garázsból.A házi komposztnak egyetlen apró hibája van, hogy rengetek pajor van benne, és nagyon kell figyelni, hogy ne szórjuk ki őket a kertbe. Az idén több százat szedtünk ki a komposztból.
Ősszel a komposztáló, kitermelés közben
Nagyon jól szuperál a dolog. Az oldal lemezei befelé lejtenek, bevezetik a csapadékot, van egy kis kiszáradás, de pár centi csak. A tetején meg a lécek délnek állnak, takarják a napot, de hagyják szellőzni a komposztot, és a csapadék zavartalanul beesik. Eredetileg úgy lett tervezve, hogy betonkeretre épül, ebbe ülnek bele az oszlopok,de ezt menetközben felülbírálta az asztalos kollega, és csak a középső lábak kaptak egy betonkockát, a többi fémkengyel csak simán a földbe áll. Az első lemezek kivehetőek, ami nagyon jó amikor forgatni kell,( mert hiába van tele a tároló amikor lezárja az ember, kb. a felére is összesik érés közben, és villával könnyebb forgatni, ha nem kell a szélével is hadakozni) meg amikor ősszel ki termeljük a komposztot.A teteje nyitható és kitámasztató, ez is praktikus dolog, mert amikor pakolja az ember ( gazoláskor, főleg tavasszal irgalmatlanul sok cucc keletkezik), nem kell még a tetejével is küzdeni.
Jelenlegi tudásom szerint a komposztnak a következő dolgok kellenek:
– félárnyékos hely, ami azért kap valamennyi napot is ( a komposztnak nem szabad kiszáradnia)
A kész komposzt
– levegő
– víz
– apróra vágott hulladék( ezt eleinte kézzel végeztem, de már van egy aprító gépünk)
Szóval az tavalyi gondozás abból állt, hogy vagy kétszer-háromszor átforgattuk, locsoltuk, ha nagyon kiszáradt, de egyébként hagytuk ,hadd menjenek a dolgok a maguk útján.
Eleinte nagynak tűnt, de most már látom, hogy pont jó.Sőt Apukám kertjéből is ide hordjuk a faleveleket, Ő eddig kemény pénzeket fizetett, hogy elvigyék a zöld hulladékot. Amikor tavasszal kimegyünk nagytakarítani, behozunk annyi zsákot, amennyit elbír a kocsi, mert lesz hova rakni.
Jelenleg így néz ki a mű
Szóval ez egy sikertörténet, február van, és még egybe van az egész, lehet, hogy nyáron, a tetején lévő faelemeket át kell festeni, de a fa ilyen azt gondozni kell, de megéri, mert ha hátra nézek, nem egy borzadályt látok, hanem egy csinos, kerti komposztálót, ami dísze a kertnek.
