Szóval, macskatulajdonosok vagyunk már több, mint 3 éve. Vagyis ez így nem pontos, macska van a házban, akihez alkalmazkodott a család, és egy kicsit újra írta a szabályokat.
Már írtam arról, hogy hogy került hozzánk, és hogy milyen volt kölyöknek.
Akkor nagyon naiv voltam, azt hittem, macskát tartani gyerekjáték, mostanra kiderült, hogy én mekkorát tévedtem.
Az egész sztori ott kezdödött, hogy imádom a macskákat, mindegy milyen, csak cica legyen. Nagyon hosszú , és mély aknamunkára volt szükség, hogy macskám legyen, Gábor ellenállását nagyon nehéz volt megtörni.
Amikor eldőlt ,hogy jöhet a cica, jó leendő macskatulajdonosként, rengeteget olvastam az interneten, hogy kell egy kismacsekkal bánni, milyen igényei vannak stb. Kaja, alom, játék, mozgásigény, oltások, féreghajtás, úgy gondoltam, hogy gondos gazdiként mindent tudok, nem lesz itt gond. Ezt rúgta fel Gréti az első nap, mert nem volt hajlandó az almot használni, ( azt olvastam, hogy a macskák rögtön megértik, hogy mit várunk el tőlük az alommal kapcsolatban, és rögtön használják is) szekrények alá rakta a cuccost hetekig. Minden trükköt bevetettem, amikor elkezdett kaparni, betettem az alomba, ennek az lett a következménye, hogy már amikor közelítettem felé elbújt, és oda rakta le a szeretet-csomagot. Jelenleg már atom-biztosan alom-tiszta cicánk van, de hosszú, és rögös út vezetett idáig. A mélypont a WC ajtó elé lerakott kis csomag volt, amibe a Gábor belelépett. Macskatartás egy nagy kaland, legalábbis a miénkkel. Egy biztos, gyakorlatilag feladta nekem a leckét kiállat-tartásból, mert semmit nem csinált papir forma szerint, vagy a legrosszabb verziót adta elő, amit olvastam.
Például, regényeket olvastam arról, hogy a féreghajtó tablettát mibe csomagoljam, hogy megegye. Méregdrága bacon -szalonna, csirke husi ,májkrém, valahogy ezeket mindig kicsomagolta, lenyalogatta, aztán elégedetten távozott, a tabletta meg maradt. A végén csak a drasztikus megoldás maradt. Macsek nyakánál megfog ,száj szétfeszít tabletta berak, pofa összecsuk, és vár amíg lenyeli. Persze mindezt iszonyatos morgások közepette. Utána a sérülések felmérése ,kezelése ( nálam) . Utána meg legalább 3 napig ha macska meglátott úgy iszkolt, mintha legalábbis megvertem volna. Ma már pasztát használok kicsit drágább, de lényegesen kevesebb sérüléssel jár (nekem).
A rózsalugason ,olyan jó játszani
Amikor elhoztuk a elméletileg 6 hetes volt, szerintem még annyi se. Nagyon kicsi volt, még nem szocializálódott, ennek az lett a következménye, hogy nem jön ki a többi macskával. Van itt egy két barátságosabb cica, de azokkal is összeveszik állandóan, vagyis ez úgy néz ki, hogy felborzolja magát, fúj ijesztget, a másik meg a végén jól megkergeti. Nem igazán egy vérmacska típus, én még azt a felállást, hogy a Gréti kerget másik macskát ,még nem láttam, a fordítottja rendszeresen előfordul. Mindig is egy félős cica lesz ,már belenyugodtam, de bent a lakásban már bátor, és olyan dolgokat is megmer tenni, amiért a bünti jár, már ha lebukik.Pár szabály van amit be kéne tartania. Az egyik ,hogy a mi hálószobánk tabu. Nem rég olvastam valahol, hogy a macska igen okos állat, hamar megtanulja a szabályokat , és betartja, ha akarja. Hát, igen a hálószobába járás pont ilyen, tudja, hogy tilos, de ha lehetősége nyílik rá akkor ott alszik a francia ágy tetején. Amikor meg rajta kapom, úgy fut ki, a szobából, mint akinek az élete múlik rajta. Ilyenkor ,amikor ráfordul a lépcsőre kifordul a kanyarban, kapar a körmével, mint egy eszelős, úgy igyekszik eltűnni.
Amikor kisebb volt ,nyáron addig nyávogott az ajtóban hajnali 3-4 óra körül amíg fel nem keltem, és ki nem engedtem . Valami változhatott a kinti erőviszonyokban, mert mostanában nem csinálja, nem is nagyon jár ki, csak ha én is kint bóklászom. Amikor lemegyek a műhelyben ott van, ha az emeleten vagyok, ott van , állandóan a sarkamban lohol.
Egy macskának rengeteg ,rengeteg szőre van. Azt olvastam, hogy a bundájának a 3xszorosát is levedli egy évben.
Honnan lehet tudni, hogy egy lakásban cica van?
A legkényelmesebb fotelok le vannak letakarva pihe -puha pokrócokkal, amit ki lehet mosni. Szóval pár hét alatt ledöbbentem, ha nem teszek valamit a macska szőr elborít mindent, és tönkremennek a butorok.Fésültem én, de még így is minden fotel tele volt szőrrel. Kényelmessé kellett tenni pár helyet. Összeporszívóztam az összes használaton kívüli pokrócot a családban, és letakargattam egy két helyet. A kisasszony vette az adást, mert ezeket a helyeket használja, alvásra meg ha van módja rá a garázsban a kocsiülésen, meg a szabászasztalom alatti anyaghalmokon.( egypárszor ott is éjszakázott, mert nem vettem észre, hogy bevackolt az asztal alá.)
Még olyan elképzelésem is volt, hogy kinti macskám lesz, aki télen majd ha nagyon hideg van bent alszik. Nagyon kicsi volt amikor elhoztuk, beletellett pár hétbe amíg az oltásait megkapta, addig lakás macska volt. Utána kezdett el barátkozni a kinti világgal, és kiderült számomra, hogy félős antiszociális macskám van. 3 év alatt annyi sikerült elérni, hogy kijár portyázni, de a nap nagy részét a házban tölti. Szóval lett egy benti macskám némi kijárással.
Az egyik fő érv, ami a Gábort meggyőzte, macska-ügyben, és az ellenállását megtörte, hogy telente 10-12 egeret fogtunk a pincében. Majd a cica megfogja, ez volt az elképzelés. Ja megfogja, de felszalad vele az emeletre, és ott elengedi a szobában, és elégedetten távozik, Ő mindent megtett, Ilyenkor én sikítottam, a gyerekek röhögtek, a Gábor meg tette a dolgát, az egyikre rátolta az ágyat véletlenül, na szóval voltak kalandok. Mindig Nekünk kellett megfogni. Király. Szóval a macskát arra használom, hogy jelzi ha egér van lent ( nagyon ideges lesz). Macska kicsuk egérfogók le, aztán hajrá.
Szóval alapjáraton semmi várakozást nem váltott be a macskánk, de mégis..
A Matyi megtanult bánni vele, eleinte nagyon durván foglakozott vele ,néha komolyan féltem, hogy kárt tesz benne. ( a macskában)Megtanulta, hogy lehet szeretni egy ilyen szőrmókot.
Bazsi alapból jól állt hozzá, de Ő is sokat szelídült az évek alatt.
A Gáborról meg annyit, hogy pár hete azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy meg fogja kedvelni a macskánkat.
Mert egy egyéniség, mert zokni tolvaj, mert bújik ,játszik. Mert ha be akar jönni a kertből, felugrik az ajtóra és üti a kilincset, hogy engedjük be, mert imádja a tejfölt, 5 szomszédig hallani ahogy eszi.. Mert a Matyi akárhogy nyúzta régen, soha nem karmolta meg. Reggel meg addig ül az ajtó előtt amíg fel nem kelek, és meg nem bizonyosodik felőle, hogy elindultam lefelé a lépcsőn, akkor elindul Ő is. Ha leülök délután kézimunkázni, ha van időm, 2 perc alatt ott van, és addig helyezkedik amíg a horgolásomat le kell raknom ,és ott vakargatni, ahol éppen szeretné.
Mert bár 3.5 éves.,de még mindig lesből támad lábra, ezzel frászt hozva a családra.
Szóval alkalmazkodtunk bizonyos dolgokban, kellett egy-két kompromisszumot kötni ( például, hogy a horgoló fonalaimat nem hagyhatom nyitott kosárban a nappaliban, mert reggelre a lakás ezer pontján fogom megtalálni, a meg a szárító legalsó szintjét nem használhatom, mert a zoknik átköltöznek reggelre a lépcsőházba), de rengeteg örömöt okoz, és amikor rájön a 10 perc, és bolond macska üzemmódba vált, akkor az egész családom teljes egyetértésben megállapítja, hogy a legbolondabb macskánk nekünk van a világon.
