A júniusi kert

Végre megjöttek az áztató esők, aminek nagyon örültem, pünkösdkor tocsogott a kert a sok víztől, minden jól megázott hála a jó égnek. Lett folytatása úgyhogy igen boldog vagyok hiszen már nagyon kellett az eső, tele van a 4 m3 –s esővízgyűjtő és felázott a kert is . Lehet, hogy a szalmaállagú füvünk is kizöldül.

Ő egy apróbb képviselője a csapatnak

Ő egy apróbb képviselője a csapatnak

Érik az eper, kb. olyan 34 palántám van, egy része már másodéves, de a többség tavaly augusztusban lett saját szaporításból nevelve. Az a nagy dilemma, hogy lesz még bővítve az eperállomány, és hogy a meglévőt szaporítsam tovább, vagy szerezzek be új fajtákat. Még ráérek eldönteni a nyár végéig, igazából ez úgy lesz, hogy szembejön velem a megoldás. Eddig ennyi eperről kb. 2-2.5 kg gyümölcs jött le, ami nagyon jó (szerintem). Ha nem történik valami katasztrófa rengeteg málnánk is lesz, aminek én személy szerint nagyon –nagyon örülök, mivel nagyon szeretem.

Érik a feketeribizli

Érik a feketeribizli

Érik a fekete és piros ribizli. Pirosból kb. 6 szem lesz, mivel a 3 ribizli bokrot tavasszal ültettük, de nagyon várjuk, hogy beérjen, talán mindenkinek jut 2-2 szem, de feketéből lesz rendesen, és azt csak én szeretem. Lement a zöldborsó, csipegetésre elég volt, meg egy zöldborsóleves készült belőle, de ez így is volt tervezve. Kikerült helyére a padlizsán, na az úgy van tervezve, hogy legyen padlizsánkrém, meg rántani is jusson. A végén került uborka is a veteményesbe, majd kiderül mi lesz belőle.

A sütőtöknek akkora levelei vannak, mint egy útilapunak, remélem virág is, meg termés is lesz rajta. A paradicsomom is gyönyörű egyelőre, azért vagyok ilyen óvatos, mert ilyenkor a tavalyi is gyönyörű volt aztán nem lett igazán ehető. Két hete kapott mind a kettő erjesztett csalánlevet és most úgy gondolom ezért lettek ekkorák, úgyhogy ha jövő héten kiszabadulok az erdőbe, szedek még és erjesztek. Egyetlen szépséghibája van a dolognak , hogy nagyon büdös, és amikor kilocsolom egy napig is bűzlik a kert, de ha ilyen jó hatással van a növényeimre, akkor nem érdekel. Ha valaki kérdezi, hogy miért van büdi, úgyis a közeli tehenészetre fogom, hogy onnan jön ( kb. ugyanaz a szag, iszonyúan büdös)

Valami csudaszép és nálam akar lakni!

Valami csudaszép és nálam akar lakni!

Pár napja, amikor körbejártam a kertet majdnem sikongatásba fogtam, mert kinyílt két liliomom. Ez azért ekkora öröm, mert tavaly is próbálkoztam, de nem lett semmi belőle. Most már tudom , hogy vannak télálló liliom fajták , no meg olyanok, amik kifagynak. Meg vannak olyanok, aminek a csomagolásán az van télálló, de a valóság az , hogy nálam nem akar megmaradni. Tavaly ősszel sikerült pár olyan darabot beszerezni, amik szerettek volna az én kertemben lakni és megmaradtak, hatalmas örömet szerezve nekem ezzel.

Posted in Kert | Tagged , , , | Leave a comment

Rám- szakadék

Most van itt az ideje az osztály kirándulásoknak. A Bazsiék a Rám-szakadékot célozták meg, és Ceglédre mennek a jövő héten. Mivel a tájékoztatón az állt, hogy szülőket is várnak, gondoltam egyet, és elkísértem a gyerekeket. Ez hatalmas hiba volt. Mivel úgy gondoltam, hogy több szülő is lesz majd, tök jó lesz. Lehet, hogy ott számoltam el magam, hogy péntekre esett a kirándulás, és ugye az munkanap, de én voltam az egyetlen bátor szülő a kiránduláson. Reggel zuhogott az eső, de mire felértünk már sütött a nap. Egy kis elemorzsiázás után, (a buszon is meg lehet éhezni!) elindultunk.

Zuhatag a lépcső mellett

Zuhatag a lépcső mellett

A férjem figyelmeztettet, hogy Atus bá nagyon gyorsan megy, de pillanatok alatt kiderült, hogy rohanva megy, egyszerűen nem tudtam lépést tartani velük. Nem hiszem, hogy én voltam túl lassú, hanem az ofő rohant, hogy minden beleférjen a programba. Megérkeztünk a tűzrakó helyhez, persze mire én is befutottam, már az első csapat indult fel a szakadékba. Tudtam, ha élvezni is akarom a kirándulást, az első turnussal kell felmennem ,mert akkor marad elég idő bámészkodnom és saját tempóban haladnom. Igazából esélyem sem volt utolérni őket, úgyhogy haladtam úgy, ahogy nekem tetszett és nagyon élveztem. Ha utolért egy iskolás csapat megvártam, hogy elmenjenek (ez kétszer fordult elő). Egyedül gyönyörű volt, volt idő bámészkodni nem csivitelt körülöttem senki, rengeteg fotót készítettem, és kifejezetten jól éreztem magam. Még felfelé haladtam, amikor találkoztam a csapattal, és majdnem leértem, amikor találkoztam a másikkal. Mire visszaértem a táborba már sült az ebéd, nagyon ínycsiklandozó illata volt a sült csirke combnak. Mire készen lett a husi, visszaért a másik csapat is a tornatanárral, rekordidőt futottak, kb. egy óra alatt megtették az utat. Már ekkor gyanút kellett volna fognom, hogy itt nagy rohanás lesz vissza buszhoz, mert a tanerők szerették volna elérni a 15.15-ös buszt, és kettő után ért vissza a második banda.

Ezek isteniek voltak

Ezek isteniek voltak

Az ebéd nagyon finom volt, én még nem láttam, hogy a Balázs ilyen gyorsan hogy tud 4 csirkecombot eltüntetni. Mikor én még csak a másodiknak fogtam hozzá Ő közölte, mindjárt kipukkad és köszöni szépen nagyon jóllakott. Nagyon gyorsan pakoltunk össze, ha tudtam volna, hogy milyen tempóban megyünk lefelé a faluba, akkor elindulok hamarabb. 24 perc alatt értünk a vissza buszmegállóba, aki járt már arra tudja, hogy ezt az utat iszonyú tempóba kellett ennyi idő alatt megtenni. Úgy nézett ki csoport, hogy mentek elől a tanerők, meg a gyerekek, kb. száz méterre a Bazsi és utána 250 méterre én. A hátrányomat az elején felhalmoztam, és nem tudtam ledolgozni, akárhogy siettem. Szegény gyereket sajnáltam, mert sűrűn pislogott hátra, hogy hol vagyok, nagyon izgult, hogy befutok-e én is a busz érkezéséig, de én tudtam, amit ő nem, hogy hány óra van és neccesen, de én is beérek. A buszon volt ülőhely (szerencsére), de minél messzebb ültem a gyerektől, mert úgy láttam haragszik rám, hogy így lemaradtam és így legalább megnyugodott, meg aztán hadd legyen egyedül. Hazafelé jövet a végkövetkeztetést levontam, én nem megyek kirándulni az osztállyal többet. Ez nem kirándulás volt, hanem harc az idővel. Egész nap azt éreztem, hogy siessünk, mert nem lesz idő mindenre. Az egész kirándulás három dolog miatt volt jó, az első és legfontosabb, hogy láttam és megismertem a Bazsi osztálytársait, és képet tudtam alkotni Róluk. A másik, hogy a magam tempójában tudtam a Rám-szakadékot megmászni, amit nagyon élveztem, a harmadik, ami trivinek tűnik, hogy a gyerek túra-bakancsa, amit a lengyelországi útjára vettünk, jól vizsgázott.

Azon is gondolkodtam hazafelé jövet, hogy ez csak jó levegőn való gyerekmozgatás volt. Nem volt idejük a gyerekeknek alaposabban körülnézniük. Sokszor azért maradtam le, mert láttam egy szép képződményt, vagy virágot, madarat, kis egeret, no meg erdei szamócát, ami mellett simán elsuhantak. Összegezve a kirándulás jó volt, de én biztos többet nem megyek, ha kirándulni lesz kedvünk, akkor azt szemlélődve kényelmesen saját tempóban tesszük meg megcsodálva mindent, ami az utunkba kerül.

Posted in Miegymás | Tagged , , | 1 Comment

Bodzaszörp

Nálunk a bodzaszörppel kezdődik a befőzés-szezon. A virágot mindig a virágzás elején szedjük, mert akkor még sok virágpor van a virágokban, és nem tetves még annyira, és ha már a virágtányér megázott nem lesz olyan jó a szörp. A másik, mindig erdőből szedjük, régen kijártunk a szentendrei szigetre, de azt a bodzást 2-3 éve kivágták. Most hála a jó égnek olyan helyen lakunk, hogy az erdőben rengeteg a bodza, csak meg kell találni. A befőzés, és a virágszedés két ütemben zajlott, mert amikor az első adag készen lett, amit itt most majd leírok, akkor közölte a családi kupaktanács, hogy kevés lesz(23 l!). A végén 40 liter bodzaszörp készült.

Hozzávalók:

- kb. 40-50 kinyílt bodzavirág ( inkább több legyen, mint kevesebb)

Pihen a bodzaszörp a fazékban

Pihen a bodzaszörp a fazékban

- 20 kg cukor

- 18 liter víz

- 90 gr citromsav

- szalicil a tetejére

- 2 kg citrom

A cukorból és a vízből szirupot főztem, kb. 20 percig forraltam ( ez a művelet ilyen mennyiségnél 6-8 óra), hagytam kihűlni. Ezután ketté kellett mernem, mert a 30 literes lábosom csurig volt a sziruppal. Beleraktam a virágokat, a felkarikázott citromot, és a citromsavat. Egy napig hagytam állni, és amikor arra jártam kavartam rajta egyet.

Másnap leszűrve üvegekbe töltöttem, egy kicsi késhegynyi szalicilt raktam a tetejére és ment a pincébe. Olvastam valahol , hogy két celofán közé is rakhatjuk  a szalicilt, kipróbáltam egy- két üvegnél, de kis penészfoltok jelentek meg a tetején, ugyhogy egyenlőre hagytam. Amikor a szörpöt felbontjuk, a szalicil a tetején egy csomóban van és simán leönthető róla. Lehet kisebb mennyiséget is készíteni csak az arányokat kell tartani

Posted in Receptek | Tagged | Leave a comment

Csokis süti

Van egy nagyon jó csokis piskóta receptem, amit gyorsan össze lehet dobni, és elrontani sem lehet.

Hozzávalók:

-3 bögre liszt

-1. 5 bögre cukor

-170gr margarin

-0. 5 bögre kakaó

-1. 25 bögre tej

-1 csomag sütőpor

-3 lágyan felvert tojás

-vanilia, vagy csokiaroma 3 teás kanál. Ha ez nincs 1 evőkanál baracklekvár is mehet bele

Így készült:

Kimértem a margarint, hozzáadtam a cukrot, és géppel összedolgoztam őket. Amikor szép krémes lett a margarin meg a cukor, hozzáadtam az aromát. Közben kimértem a lisztet, kakaót, sütőport és összekevertem őket. A három felvert tojást, meg a tejjel vegyítettem össze. Felváltva kell a tejes tojást, és a lisztes, sütőporos kakaót a tésztához adni. A végeredmény egy lágy piskóta massza, amit egy 30*40-es tepsibe öntöttem, ami ki volt bélelve sütőpapírral. Előmelegített 180 fokos sütőben kb. 40-45 perc. Amikor kihűlt, kockára vágtam és a gyerekeim elé raktam akik ,mint a vércse szálltak rá. Még a nagy is rendesen evett belőle, pedig azt mondta, hogy Ő most nem kér.

Lehet kisebb tepsibe is önteni a tésztát akkor egy kicsit magasabb lesz, de én szeretem, ha egy süti többnek tűnik, és ugye nagyobb tepsiből több kocka telik ki. Meg ha kisebbek a kockák akkor egy falatos lesz és kevesebb az esélye, hogy összemorzsáznak mindent. Fotó sajnos nem készült róla, mert mire eszembe jutott, hogy hoppá fotózni is kéne, már csak hűlt helye volt a tányéron. Ezt a sütit „csak úgy” szoktam sütni, nagyon könnyű megcsinálni és istennővé válok, amikor készen van és eltűnik a kiscsaládom pocakjában

Posted in Receptek | Tagged | Leave a comment

Bakijaim a kertben

Úgy gondoltam erről is kéne írni, hiszen van baki bőven, tavalyi is és idei is. A tavalyi egyik nagy hiba az volt, hogy úgy gondoltam trágya nélkül is szép paradicsomom lesz, de tévedtem, gyakorlatilag alig volt ehető, olyan volt amit boltban nincs az a pénz amiért megvettem volna. Voltak más kis apróságok is, de mivel a kert még nyár közepéig üzemi terület volt az emeleti munkák miatt, nem igazán tudtam komoly hibákat véteni .

Idei lista már most igencsak hosszú sajnos, és az a gyanúm, hogy nyár végéig kilométeres lesz.

ilyen most a fűElőször is a szívem csücske a fű. Valamelyik előző postban írtam, hogy harsogó zöld, na ez már nem így van, és ez nem az ő hibája csak a miénk. Az történt, hogy ugye eső nincs, azt a gyönyörű zöld füvet, meg húsvétkor levágta a Gábor, és mint aki jól végezte dolgát néztük milyen szép. Ez kb. 3 napig volt így, utána elkezdett sárgulni, mire rájöttünk, hogy locsolni kéne totál kiégett. Mondjuk a lenti részt a gyümölcsfák alatt, amúgy sem akartuk pázsittá nevelni, de azért sárga szalmánál szebbet szerettünk volna. A terasz melletti fű még rendben van, azzal meg az a probléma, hogy foltosan nőtt, itt-ott tenyérnyi lukak vannak benne. Próbáltuk felülvetni, de vagy besült az őszről maradt fűmag, vagy a madarak felcsipegették, vagy egyszerűen nem volt szerencsénk, mert nem jött ki semmi. Most azzal próbálkozunk, hogy locsoljuk, és sűrűn nyírjuk, szerintem, javul, a Gábor szerint meg csak reménykedek.

kokárda virág és a támfalA virágoskertemben is voltak kisebb bakik. Főleg a virágok megsaccolt méretével voltak, vannak gondjaim, meg az egynyári vetésem vagy túl sűrű lett vagy ki sem jött. Ami hatalmas lett és terebélyes, az a kokárda virág, a kicsi fiam megszámolta 120 virág lesz rajta. A hiba ott volt, hogy a virág és a támfal között volt még vagy 40 cm hely, úgyhogy oda ültettem sárga cickafarkat, hogy az milyen szép lesz együtt. Viszont a cickafark fényigényes, és ugye hátrányból indult, mert ő csak kb. 20 cm-esként kezdte, míg a másik már vagy 60 cm-es volt akkor. Fényt sem kapott meg vizet sem nagyon, mert pont takarásban volt és ha nem irányítottam a slagot rá, kimaradta locsolásból, úgyhogy csak vegetált a kokárda árnyékában. Átültettem, azóta megtáltosodott. Ilyen méretbeli problémák miatt ültettem át egy krizantémot, a cserjés pimpómat és ősszel még lesznek nagy átszervezések. A kertészetben elolvastam mindig, vagy megkérdeztem mi mekkorára nő, de például a ligeti zsályám 60 cm helyett 20 cm és a margaréta mögött nem tud érvényesülni.

a borsó

a borsó

A veteményesben is történtek malőrök. Az kiderült, hogy a veteményesre szánt rész kicsi és nem jó. Lécekből csináltunk keretet és azt töltöttük fel földdel. Ezzel csak két probléma van, nem tarja a vizet és mellette úgy nő a fű, mint a bolondgomba, amit csak fűkaszával lehet levágni. Jövőre a zöldborsót is másként vetem, túl sűrű lett, és az egész összedőlt. Viszont a borsó nagyon finom, lassan lehet majd enni, de én már lopkodtam belőle. A másik, hogy zöldborsó helyére kerülne a padlizsán, de mivel sokáig volt hideg a borsó nem jött ki, emiatt a padlizsán (ami saját nevelés) még tálkákban van. Már egyszer átültettem, de azt hiszem kapniuk kell még nagyobb cserepet, hogy legyen helyük nőni. Ami még bakinak számít, hogy nem találtunk még megoldást a rézsűk megszépítésére. A ház egész hosszában fut egy rézsű, amit szeretnénk valahogy eltüntetni-megfogni, de egyenlőre nem jött szembe velem az a növény, amire azt mondtam volna, hogy ő az, ez kell nekem!Próbálkozom futórózsával, szederrel, sziklakerttel, de egyik sem tetszik igazán.

A lista közel sem teljes, de nyár végéig még biztos hosszabb lesz, mert még ugye ott van a paradicsom, paprika, a padlizsán, kukorica, dinnyével is próbálkozunk, de remélem csak sikerélményem lesz ezekből, és nem kudarcom

Posted in Kert | Tagged , , , | Leave a comment