Itt a november, ami már kint a kertben nem olyan szép, mert ködös, hideg és esős. Az utolsó pillanatban lettünk kész a támfallal, és földmunkával, amikor még lehetett dolgozni. Még a rendrakással vannak elmaradásaink, de bejött az esős idő és valahogy nem akaródzik egyikünknek se kimenni ilyenkor.
Maradt még föld, amit tudtunk, hogy lesz, az a szerencse, hogy csak termőföld, amivel azért tudunk mit kezdeni. A terv az, hogy az előkertet rendbe szedjük belőle, és a rézsűt kiigazítjuk. A leendő szalonnasütő hely a lépcső mellett lesz a tervek szerint jövőre, bele lesz vágva egy kicsit a rézsűbe, ott is hiányzik a föld. Sajnos a rossz idő miatt nem tudom, mikor fogjuk befejezni, de márciusig muszáj lesz ,mert a földkupac, a terasz elé tervezett pergola helyén van. Hurrá! A pergolát meg a füvezés előtt szeretnénk megépíteni. Amit legkésőbb május elején illik elkövetni. Szóval igazából eléggé el vagyunk maradva, és a Gábor már a gipszkarton felé kacsingat, ami azt jelenti, hogy nincs már nagyon kedve kint dolgozni. Az az igazság, hogy nekem sincs, csak ha süt a nap, az meg ugye mostanában nincs sűrűn. Azért lassan készen leszünk, még a veteményest muszáj felásni, ha hétvégén nem esik, azt mindenképpen megássuk, de aztán lassan vége a kinti munkáknak. Most megint enyhébb idő van, már majdnem mindent behoztam, amit teleltetni kell, a sima muskátli és a leander van még kint. Ezek csak az első fagyokkal kerülnek be. Van egy kedves barátnőm, aki azt tanácsolta, hogy a leandert nyugodtan kint hagyhatom, nem lesz semmi baja, nála is kint telel egypár éve, de még nem merem. A műhelyem angolaknájában telelt tavaly is, és oda kerül az idén télen is. Ott 2-3 fok a leghidegebb, és jól érezte magát, mert annyi virág volt rajra az idén, hogy az csak, na. Még a füvet kell vágni, főleg, hogy ilyen enyhe, esős idő van, úgy nő mintha tavasz lenne, csak várunk vele, amíg lehet, hogy ez legyen az utolsó vágás az idén. A medence helyén a fű teljesen tönkrement, de ebbe a langyos időbe, meg esőbe kijött a vetés, majd meglátjuk, hogy eléggé megerősödik-e ahhoz, hogy kibírja a telet.Egy kicsit későn lett elvetve, mert az az igazság, hogy a földmunka közepette elfelejtettem, hogy vetni kéne, ez van.
Az esővíztároló nagyon jól működik már majdnem tele van, gondoltuk, hogy a támfal beültetéseket, majd arról locsoljuk, de olyan szép ütembe esik az eső, hogy nem kellett. Így tavaszig biztos, hogy túlfolyik, legalább kiderül, hogy a túlfolyó elég-e, és jó-e. Nagyon csalódott lennék, ha a szivattyú házban állna a víz tavasszal, mert nem tud elfolyni.
Alig várom, hogy elmúljon a tél,(még igazából el sem kezdődött) és megint jöjjön a tavasz, amikor kibújik az első krókusz meg hóvirág, az a világ egyik csodája februárban, márciusban.
Már vannak jövő évi tervek, építünk egy fa hintaágyat tavasszal, és lesz hozzá egy védett sarok orgonával, meggyfával meg mindenféle takaró növénnyel körbe véve. Az az ábrándos terv, hogy jövő nyáron vasárnaponként ki lehessen oda feküdni ( Ha-ha úgyse lesz idő ,de azért olyan jó lenne) Meg persze lesz a pergola, füvezni kell, a szalonna sütőhely, meg még ki tudja mit találunk ki tavaszig. Remélem a sok forralt bor nem veszi el az eszünket a tervezgetésnél, és hagyunk magunknak pihenő időt is jövőre.
Még örültem is, hiszen nőből vagyok, és ugye mi szeretünk vásárolni. Aztán eszembe jutott, hogy volt nekem egy nagyon kedves kolléganőm, aki maga varrta a táskáit, és nagyon jó darabok kerültek ki a keze alól. Gondoltam megpróbálom én is, biztos jó lesz, és ebből az ötletből született ez a táska. Belül a virág anyagából bélés van két gumis zsebbel, és zipzárral záródik Most már vagy egy hónapja használom, és nagyon megszerettem, azt hiszem a következő táskám is varrva lesz, és az is valószínű, hogy tovább fog tartani egy szezonnál.
