Végre kitavaszodott, jó az idő, és süt a nap és most már mosollyal az arcomon kelek reggel. Vagyis ez így nem pontos, mert mosolygok én,ha nem kell mozogni, mert sajnos mire felülök az ágyban reggelente, kihűl a kávém, mert úgy fáj mindenem. Szóval sajog a derekam, fáj a karom, a lábam, és kétszer meggondolom, hogy lépcsőzzek-e a lakásban, vagy lehajoljak egy a fiuk által elhagyott zokniért, de ilyenkor is mosolygok, csak ez kívülről nem nagyon látszik.
Az első virág-hírnök
Szóval elkezdődtek a kerti munkák, 28-án már kint molyoltam. Aztán amikor hétfőn nem tudtam felkelni az ágyból csak jajgatva, akkor rögtön eszembe jutott, hogy tavaly is így jártam. Mi tagadás télen eltunyul az ember, elpuhulnak az izmok, és ezt ilyenkor nagyon fájdalmas rendbe szedni. Kitartó vagyok, és csinálom a dolgomat, jelenleg hajolni nem nagyon tudok, inkább leguggolok a problémához. Most jöttem rá egyébként, hogy mennyi mindenhez kell lehajolni bent a házban is, és a kerti munkák java-része hajolgatásból áll.
Szóval a sietségem oka, hogy ősszel fel lett ásva a veteményes, amit el kellett gereblyézni. Emlékeim szerint,télen a hónak az őszi ágyásból keletkezett göröngyöket szét kellett volna morzsolnia, de a mi havunk, és a mi göröngyeink ezt nem tudták, úgy álltak ,mint ősszel,úgyhogy a göröngyöket minden dühömet beleadva szét kellett vernem, így sajnos a gereblyézés nem is volt olyan egyszerű feladat.
A másik dolog, hogy a zöldborsónak földbe kellett kerülnie, mert egy nagyon korai fajtát vettem, amit még az ősszel el kellett volna vetni, de ez elmaradt, és a zacskóján az állt, hogy februárban még megtehetem ( 28-án földbe került). Lesz még egy későbbi borsó is azt majd valamikor hó vége felé fogom elvetni. Került még a földbe dughagyma, egy sor retek, és spenót. A csicsókát is el akartam vetni, de tönkrementek a gumók, kell vadásznom újakat. Azóta utána olvastam, hogy nagyon hamar tönkremegy, a krumplival ellentétben télire a földben lehet hagyni. Megint tanultam valamit, nem kell mindig elhinni az árusnak, amit mond ( ő tanácsolta, hogy télire tegyem le a pincébe), így jártam, nem ez az első eset, és szerintem nem is az utolsó.
Szóval indul a kert ,( ezt vártam már vagy két hónapja), ami alapból nem lenne sok, csak közben ott van a terep rendezése a terasz melletti területnek. A földkupacból még van egy kicsi,amit még szét is kell húzni, hogy füvezni tudjunk. A sziklakerttel is ötleteim vannak, meg a garázs melletti rézsűt is szeretném kulturálttá tenni. Szóval van munka bőven, metszeni is kell a fákat, ami egyenlőre még tervezgetés szintjén van, mert még ráér egy darabig.
A krókuszok is készülödnek
Ez a tervezgetés az idén is úgy megy, hogy elolvasom a könyvet, aztán kimegyek megnézni, hogy amit olvastam, hogy tudom alkalmazni a kertben, aztán megint elolvasom, aztán megint kimegyek, és csak a káosz biztos a fejemben. Szerintem a idei metszésem is kamikaze-akció lesz, mint a tavalyi, de majd ügyes leszek. Ami még nagy meló és amitől tartok egy kicsit, az a gyepszellőztetés, amibe tavaly is majdnem belehaltam, de meg kell csinálni, mert jót tett a fűnek.
Amúgy nyílik a hóvirág és a krókusz, élednek a tavaszi hagymás virágaim, a támfalas virágágyásban is jönnek kifelé. Aminek nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy jól dolgoztam az ősszel. Voltak kétségeim, féltem, hogy a támfal mellett kifagy minden a télen, de úgy néz ki minden megmaradt. Úgyhogy kertész-szívem repes az örömtől, ha a kertész-break elmúlik, és megint úgy tudok mozogni, ahogy szeretnék (fájdalom nélkül) az lesz a tökéletes boldogság.
