Szeptember van végre, vagy sajnos, kinek mi. Nekem végre, elkezdődött az iskola, a fiuk nem lebzselnek egész nap itthon. Jó volt a nyár, de elég volt. Csak halkan jegyzem meg, hogy az időjárás nem így gondolja. Nagyon meleg van, és szárazság, ami ilyenkor már nem szokott lenni, de idővel úgyis győz az ősz, legalábbis remélem. Az esővíztároló már megint üres, ha jól számolom, olyan 25 köbméter esővizet locsoltunk ki a nyáron (valószínűleg többet, ennyit biztos).
A kertemre a legjobb kifejezés, hogy szalma. Igen minden szárad, nem bírja ezt a késői meleget. Aminek jót tett ez a szeptemberi nyár, az a sárgadinnye, mert pár napja, még beért egy, és nagyon finom édes volt. Ami még jól bírja (mondjuk, rengeteg vizet kap) a paradicsom, és a paprika.
Az édes paprikáim nem, azok idén bojkottáltak engem, lerúgja a termést, valahogy sokkal vízigényesebb, mint a csípős paprikák, és nem nőnek, csak vegetálnak. Jövőre megpróbálom még egyszer utoljára, ha akkor se szeretnek, nem lesz többet paprika. Vannak dolgok, amiket lehet, hogy fel kell adni, és lehet, hogy ilyen lesz ez is. Ami szép még most is az a brokkoli, és a kelbimbó. Őket nem palántáztam, hanem májusban elszórtam a magot, ha vége lesz ennek a melegnek, szerintem lesz már rajtuk, már látszanak a kis brokkolik, és a kis kelbimbók is növögetnek.
A paradicsom, meg ontja a paradicsomot. Tavaly a sok eső miatt már ilyenkor kihúzgáltam az egészet, mert zölden rohadt be, most meg még 2-3 naponként hatalmas tálnyi paradicsomot szedek le.
A virágoskertemben ennek a melegnek hála nagyon sok rózsám lett (mondjuk rengeteg víz kellett hozzá), az utóbbi egy hónapban 3 helyre mentünk névnapot köszönteni, és tudtam saját virágból, csokrot kötni.
Szóval a kertész lelkem várja az őszt, az esőt, hogy tudjak dolgozni, mert még hatalmas listám van. Gazolni kell, mert a növényeim mellett a gazok is teret hódítottak, és ugyan tűzoltásszerűen gazolgatok, de hatásosan, majd csak az esők után lehet dolgozni. Tavasszal felszedetem a járda melletti rózsák alatt a tulipánokat, nárciszokat, jácintokat, ezeket is vissza kell rakni. Egy-két dolgot át kell majd ültetnem, szóval van mit tenni – venni kint a kertben. Addig is próbálom élvezni a meleget a napsütést, a délelőtti csendet( a fiuk okosodnak a suliban), és nem gondolni arra, ha hirtelen berobban a hidegebb idő, megint zombi módban fogok ügyködni a fáradtságtól