Szóval augusztus. Hmm.. Gyakorlatilag a hátsó kertben kiütéssel győzött a kupleráj, mert voltunk olyan bátrak, nekiálltunk az esővíztárolónak. A fene se gondolta, hogy ennyi földet kell megmozgatni, a terasz melletti rész teljesen ki lett ütve, csak egy hatalmas homok-kupacot látni, semmi mást. A virágoskertemhez lassan túrabakancs kell, mert csak hegymászással lehet odajutni, de mindenesetre nagyon oda kell figyelnem hova lépek, mert könnyen a földön találhatom magam.
Ennyi látszik a kertből, a teraszról
Szóval belevágtunk, hatalmas földkupacok vannak mindenhol, ahol hely van, ott is föld van ahová nem volt tervezve, úgyhogy menetközben kellett bokrot kiásni, meg fácskát védeni a földtől, szóval helyet kellett csinálni a rengeteg földnek.Amikor leértünk a régi tartályokig, kiderült hogy jól tettük hogy megcsináljuk, mert az, ami lent volt már eresztett. Nem tudom, hogy valaha kész lesz–e, de az biztos, hogy örömtáncot fogok járni ha egyszer újra látom a birodalmamat, és soha, de soha nem állok neki még egyszer szétbombázni a kertet, szeretnék most már a teraszról is gyönyörködni a virágaimban.
Azért zöldség – virág fronton is történt egy-két dolog. Érik a paradicsom, és minden esély megvan rá, hogy belefulladjunk, mert annyi van. Jövőre majd megpróbálom megállni, hogy kevesebb palántát vegyek (úgyse sikerül, de olyan jó tervezgetni). Van uborka is, enni is meg kovászosnak is jutott már belőle, saját kaporral!Mondjuk ez a kapor dolog érdekes, mert ott nem jött ki ahová vettetem, de a virágoskertemben a szamóca között, meg még egypár helyen kibujt. Biztos kerti manók rosszalkodnak a kertemben.
Tavasszal sikerült egy későbbi málnát vennem (lehet, hogy ő a folytontermő, de ez még nem derült ki), úgyhogy minden nap van még egy pár szem málnánk is, csipegetni pont elég. Az vigasztal, hogy ha nem történik valami katasztrófa jövőre több lesz. A Gábor csípős paprika szekciója a lépcsőnél nagyon jól sikerült, egyetlen baj van vele, hogy egy kicsit túllőtte a darabszámot (érdekes valami gyanús, hogy történtek ilyen dolgok egyéb zöldséggel is ), rengeteg van, és mivel nagyon csípnek, rajta kívül senki sem eszi. 3 napig volt itt két ember, akik segített ásni, különben még sehol sem tartanánk, és ők kértek egy paprikát. Akkor tisztességgel megették, de másnap mondták, hogy majdnem belehaltak.
Megbújik a sütőtők a levelek között
Van még paprika, ami csemegének lett véve, de csípős az is, csak nem annyira, abban reménykedem, hogy a kápia paprikám édes marad.
A sütőtök, azóta jól viselkedik, amióta nem foglalkozom vele, már 5 tök van, amiből úgy néz ki lesz valami, ezek szerint, ha izgulok, és simogatom, hogy minden rendben menjen akkor nincs termés.
A virágos kertem szép lenne (egyes részei) ha nem állna előtte 3m-es földkupac. Dáliáim nagyon mutatósak lettek, a kardvirág lement már, a kokárda virág meg úgy virágzik, mintha holnap itt lenne a világvége és addig még 200 virágot kéne bontania. A napraforgók is lementek és rá kellett jönnöm, hogy nem hagyhatom teljesen kiszáradni a száron a magnak való virágot, mert a madarak kicsipegetik a magokat.
Amúgy a virágoskertem is szép lenne
Egy-két szebb virágot leszedtem, bent szárad a lakásban, biztos, ami biztos. Amúgy a fű kiégett (már megint), ezért nem is kellett nagyon elővennem az asszonyi praktikáimat, hogy hozzuk be a medencét Horányból, mert a Gábor nem igazán tudott azzal az érvvel mit kezdeni, hogy úgyis tönkrement a fű, ennek már mindegy.( Mondjuk annyira nem mindegy, mert ahogy lesz egy kis eső megint kizöldül , de erről hallgattam ) Szóval egy kacsaúsztató pihen a szalmakazal közepén, amiben négyen is elférünk. Habár a Balázs azt mondta rá, hogy ez sokkal nagyobb volt, biztos összement ( aztán eszébe jutott, hogy Ő nőtt 20 cm-t). Úgyhogy délutánonként nagy pancsolás van a szomszédok nagy örömére, mert a gyerkőcök egy kissé nagy hanggal hancúroznak. Sok munkánk van még hátra, tele vagyunk tervekkel ( már megint ), szerintem mire minden földmunka készen lesz, lesz vagy november, de lelkesek vagyunk és meg is erősödtünk a gödörásásban, úgyhogy egy fa kiásás, vagy egy kis tereprendezés meg se kottyan.