Na, szóval augusztus. Juliusban azon paráztam, hogy nincs víz, na ez már nem probléma. Szóval sok az eső, évszakhoz képest hideg van, nyári szünet ellenére alig voltunk fürödni, azt is június, júliusban. Szóval kert. Először is virágos kert. Nem tudom, hogy nevessek-e vagy sírjak, amikor a kis szívem csücskére nézek.
Ahhoz képest, hogy milyen egy sivatag, az én kertem gyönyörű,de ha ahhoz képest nézem, mit álmodtam meg a télen, na ahhoz képest katasztrófa. Elvirágzott minden, ami szépen virágzott, a liliomoknak vége, azok nagyon szépek voltak, a rózsák a sok eső miatt ki se nyíltak. Valahogy sikerült az egynyári vetést is elbaltáznom, mert ilyenkor a rézvirág és társaik vidítják fel a virágmentes foltokat, de most csak itt –ott áll egy szál virág a tömeg helyett. Ami viszont jó, hogy valami jót is írjak, virágoznak a kardvirágaim is. Még a 200 Ft-t vett kardvirágaimon is van bimbó. Jövőre komolyabban veszem, az egynyáriakat az már biztos, és a kardvirágokat meg beültetem tavasszal a többi virág közé, mert jelenleg külön vannak,hátul a kerítés mellett, a dáliákkal együtt, mondván könnyebb együtt kiásni ősszel őket. Kiásni könnyebb, de nem mutatnak hátul semmit, és feldobják ezt a virágszegény időszakot.
Lement a málna, mondjuk, még csipegetni való még mindig van rajta. A málnával kapcsolatban megkaptam életem első kertész dicséretét. Az a szomszéd, aki néha tanácsokat ad az én bénázó fejemnek, azt mondta, hogy a málnám olyan szép, mintha kertész gondozta volna. Szóval tanulom lassan a dolgokat.
A veteményes egy érdekes dolog mostanság. Néha elgondolkodom, hogy mi a fenéért csinálom. A káposztával megettem a csigákat, az édes paprikáimon 6 tövön 2 paprika van, a 16 uborkából 12 tönkre ment, a 6 sárgadinnyén 2 dinnye növöget, a 3 cukkíniből egy tartja magát, azon van is hála az égnek. Szóval, amikor ilyen kudarcok érnek, akkor mindig azon gondolkodom, hogy nem megy ez nekem, fű, fa virág, aztán kezit csókolom.
Ott van azért érem másik oldala, rengeteg paradicsom van, igaz nagyon sűrű, és nehezen érik emiatt, meg hideg van, de minden napra jut egy 4-5 szem, valamikor több is. A Gábor csípős paprikáiból már elraktunk 2 kis üveg bitang erős „Erős Pistát”., és boldogan szedegeti a hegyes erős paprikákat, bogyiszlóiakat, és eszeget belőle minden nap. Az újzélandi spenót nagyon bevált, tudom ajánlani mindenkinek, elég sok helyet igényel, mert bokrosodik, de már kétszer lett belőle ebéd, és szerintem lesz még egyszer-kétszer. Szóval lassan kialakul, hogy mi az, ami érdemes termeszteni, és mi az amit jobb, ha elfejtünk.
Most jelenleg nincs más dolgom, mint járkálni a kertben, ha van időm gazolgatni egy kicsit, kihúzogatni az elbújó parlagfüveket, és szelektálva csak azt nézni, ami szép, ami jó, és amivel meg vagyok elégedve.