Szóval, megjöttek az esők, víz is lett a tárolóban, a lelkem is megnyugodott kissé. Nagyon nem, mert mindig van min aggódni, meg törni a fejemet. Most a legnagyobb fejtörést az okozza, hogy mikor kell a mákot leszedni, és hogyan kell kinyitni a mákgubót, hogy ne legyen a mák tele törmelékkel. A másik, ami viszont csak érdekes, és még nem tudom, hogy hogyan fogom kiküszöbölni jövőre,(tavaly is belefutottam ebbe a problémába). A gond az,hogy sárgul az uborka levele, ami vas-hiányra utal.
Tavaly vas oldotta meg a gondot, idén is az fogja, csak nem igazán értem, hogy a trágyázás mellett, miért lett idén is vas-hiányos. Minden más jól érzi magát, de ezek az ubik vasért sivítoznak. Van is rajtuk uborka, vagyis gondolom, hogy van, mert látni nem nagyon látom. Ennek az oka, a párom. Mert leszedi, megeszi, elviszi uzsonnára, és mire én kimegyek kapirgálni a kertbe, csak csenevész uborkákat látok. Ma egyébként reggel az első hegyes erős paprikáját is leszedte, azt konkrétan büszkén megmutatta. A csípős paprikák nőnek, mint bolondok, az én édes paprikáim meg csak növögetnek, és körömnyi darabok mutatkoznak, pedig én simogatom őket minden nap. Nőnek a tökök a cukkínik, a tökből már pároltunk, rántottunk, és tökfőzeléknek is lett már a fagyasztóba rakva.
A cukkíni egy érdekes dolog.Tavaly volt nálunk egy buli, olyan batyus, mindenki hozott valamit. Az egyik lány cukkínit hozott, és azt is grillen megsütöttük, nagyon finom volt. Tavasszal a Gábort 10 lóval se lehetett volna visszafogni, hogy palántát vegyen, csak úgy néz ki, hogy már megint túl lőttük, mert a 3 tő sok lesz, most bújom az internetet, hogy mit is lehet csinálni még belőlük.
Ja, és kérem szépen, szeretem a rebarbarát! Tavaly magról palántáztam, egy maradt meg, és a hétvégén a szárából főztem kompótot, egy kicsit savanykás, meg azthiszem túlfőztem és majdnem szétesett, de sülthúshoz valami isteni. Úgyhogy vetettem még magot, remélem kijönnek, már azt is kitaláltam hova rakom, mert a veteményes erre a célra kicsi, mert ezek a növények hatalmasak lesznek, és úgy magukban is gyönyörűek.
Lassan érik a málna, reggelente az urammal versenyt futunk, ki ér ki előbb enni. A Balázs azért nem jön, mert Ő délig alszik, és nehogy már kisujját is megmozdítsa egy kis málnáért. Meg a gyerek szerint a málna tálba terem az ebédlőasztalon.
A virágoskertben nyílnak a liliomok, néhol rózsák, a margarétáim, a mézvirágom, de amúgy ott most nyugi van. Vagyis az egész kertben nyugi van, semmi sem sürgős, minden ráér. Aztán amikor valamelyik gyerkőcöm felbosszant (tegnap történetesen a Matyi csapta ki a biztosítékot) akkor van azért mit húzogatni.
Tegnap, amikor gyógy-gazoláson voltam a kertben, és úgy gondoltam, hogy most már rendben leszek, bementem a házba, és a Gábor csak annyit mondott, rád fér még egy kis gazolás. Szóval lehet, hogyha ezalatt a 2 hónap alatt kiakasztanak a gyerekek, felverem a sátrat a kertben, és kiköltözöm, mert a virágsimogatásnál nincs jobb gyógymód a két kamasz gyerek mellett.