Szóval május van, az idei esős (hála a jó égnek, csak túlzásba ne vigye a dolgot). Tavalyi május 1-je arról volt nevezetes, hogy aznap próbáltunk egy hordót letuszkolni a víztározóba, és habár verőfényes napsütés volt, arra határozottan emlékszem, hogy nem volt egy csúcs nap.
A salátáim
Ez a mai csendes áztató esőt én rendeltem. Tegnap kipalántáztam, amit ki lehetett, a sajátjaimat még nem, de a vett jószágokat igen. Úgy mentünk ki a piacra, hogy cseresznye paprikát veszünk, meg bogyiszlóit. A végeredmény: 6 cseresznye, 6 bogyiszlói, (ez volt a terv), 4 fehér özön paprika, 4 fa paradicsom, 16 uborka, ez két fajta, 2 cukkíni, 10 káposzta. A káposzta, olyan vegyük meg, milyen jó lesz az felkiáltással lett véve ,aztán itthon álltam a veteményes közepén és próbáltam kitalálni, hogy hova rakjam. Mert ugye nem mindegy mi, mi mellé, után kerül. Például, a káposzta nem bírja a retket, de a salátát igen. Mivel a salátáim a retekkel együtt vannak, mert ők bírják egymást, ezért álltam az ágyásban, és próbáltam a legoptimálisabb helyet meghatározni neki. A végén az uborkák mellé került, állítólag szeretik egymást, majd kiderül. A mustárral bevetett ágyásba került a Gábor csípős paprikái, meg a paradicsom.
A nagyitól kapott orgona
Elméletileg 16 tő van oda tervezve, 4-t megvettem, 12 meg saját palánta. Ezzel kapcsolatban, úgy áll a helyzet, hogy a sajátból 2 db kiültethető egyelőre. Olvastam valahol, hogy WC papír gurigájába kell ültetni a paradicsomot, mert hosszabb lesz a gyökere. Ja, csak úgy néz ki, hogy akkor meg nem nő rendesen. Lehet, hogy nem lesz belőlük semmi, azért még reménykedek, és beszélgetek velük, hátha. Ezen kívül még erős paprikák,kápiák,bazsalikomok várják a sorukat hadrendben az ablak előtt. A bazsalikom még csak most jött ki, mert valószínűleg a tavaly fogott mag nem volt érett a rengeteg eső miatt, és szégyenszemre vennem kellett bazsalikom magot, és az mostanra még csak 2 centis. A veteményes jóhíre, hogy ehetők lassan a saláták, és spenótfőzelék volt tegnap, saját spenótból!
Amúgy minden halad a maga útján, virágzik az eper, ha nem jön semmi katasztrófa, rengeteg lesz, málnán is mutatkozik a virágbimbó. A meggyfám is virágzott, és egy pár meggy lesz is rajta. Ez azért ilyen nagy szó, mert tavaly augusztusra, lehullott az összes levele egy gombás betegségtől, és én már annak is örülök, hogy tavasszal kihajtott.
Az első irisz, amit nagyon sok fog követni
A virágoskertben ezt a z időszakot nem nagyon szeretem, mert már a tulipánok lementek (egy-két késői darab van még), az íriszek, rózsák meg még sehol sincsenek. Jelenleg az ágyásban egy díszhagyma, és egy lila írisz virágzik. Ez az írisz azért lett véve tavaly, mert láttam más kertekben, hogy pont ebben a virágszegény időszakban pompázik, és addig keresgéltem, amíg találtam, tavaly a piacon.
Támadnak a tetvek, rettegek, ha most jön egy esősebb időszak mi lesz, tavaly a fokhagyma főzet, úgy ahogy bevált, de a mechanikai irtást is be fogom vetni ( gumikesztyűben leszedem őket, mert ami lesett, az elpusztul). Szóval most van dolgom elég, főleg a veteményes ad munkát, de élvezem, és amikor a Gábor elé tegnap a spenótot letettem, hogy itt van, ez már a kertből van, hát az olyan jó érzés, hogy ezért megéri, a fájó hát, az állandóan száraz kéz, meg miegyebek.