Eltelt megint egy év, ami konkrétan elröpült, pedig annyi csapás érte a kertész lelkemet, hogy az csak na. Kezdődött azzal, hogy nem akart a télnek vége lenni, pedig már nagyon tűkön ültem februárban, hogy mikor bújik ki az első hóvirág, de csak a Matyi vigyorgott a hókupac tetején, és élvezte a telet, szánkóztunk, és hóembert építettünk. Aztán nagy nehezen megjött a tavasz sok esővel, ami azért valahol jó volt, mert a fű az idén nem égett ki kivételesen, de minden rozsdafoltos volt. Arra rájöttem, hogy 3-4 napos eső után körbe kell járni a kertet, és a rózsabimbók elázott szirmait le kell szedegetni, mert különben ki se nyílik, és bimbósan beszárad. A nagy csoda nálunk minden tavasszal a tulipán és nárcisz áradat, a tulipánokkal nem is volt baj, rengeteg volt, habár a sok eső miatt nem voltak olyan sokáig szépek, de a nárciszaim nagyon gyéren teljesítettek, amit remélem azóta kiküszöböltem, és az idén áradat lesz megint ( szétültettem, és kapott egy halom trágyát). Aztán megint jöttek az esők , és mosták a kertet, meg az esővíztárolót. Az idei nagy munka ez volt, ez vitte el az energiánk tetemes részét, mert szerettünk volna már túl lenni rajta. Márciusban még úgy gondoltuk, hogy még a májusi esők előtt kijavítjuk, és élvezzük a nyarat. Készült erről poszt, szóval mire a szigetelés is felkerült, volt vagy szeptember. Ha a kertünk manói is úgy akarják akkor problémát megoldottunk, és állni fog a víz a tárolóban még tavasszal is.(Már most csurig van, csak kérdés elég jó kislány voltam-e, hogy ez így is fog maradni) Egész nyáron esett az eső, mindent tönkre téve, viszont alacsony vízszámlát okozva (nézzük a jó oldalát is ). Sok mindenről írtam ezzel kapcsolatban, mindenesetre sokat esett. Az ősz sokáig tartott hála a jó égnek, gyakorlatilag mindennel készen lettünk, kivéve egy kis ásást. Már csak az volt hátra, de azt mondtuk ,majd holnap,( tudom, tudom, a Pató Pál úr hozzá állás mindig megbosszulja magát) azóta viszont hó uralja kertet. Jelenleg nem tudom mikor fogjuk felásni, mert amikor november végén leesett az első hó, a Gábor viccesen azt mondta, hogy vegyél búcsút a kertedtől, majd márciusban kapod vissza. Ahogy a dolgok állnak, akkor vicc volt , ma már igazából egy előrelátó jóslat, és ha az élet minden területén ilyen meglátásai lennének, akkor fikarcnyi gondunk se lenne.
Szóval mindent egybevetve, nem volt ez rossz év, ha a kertész munkásságomat nézzük, lényegesen kevesebbet bénáztam, mint tavaly. Az, hogy semmi nem sikerült igazán, az csak az időjárás miatt volt, úgyhogy lelkesen várom a tavaszt, a virágaimat, és ugyan még csak elseje van, de már tolnám az időt úgy két hónapot, hogy ne csak a családom csaljon mosolyt az arcomra, hanem a virágaim is.
Az év képekben:
Januári hó-helyzet, Matyi élvezte nagyon
Idén ennyi volt a nárcisz
Ezeket a tulipánokat át kellett ültetnem, remélem lesznek jövőre is
A munka hőse
Idén nagyon sokszor volt ilyen az ég
A juniusi rózsáim
A nyári kert
Gréti birtokba vette az elkészült rózsalugast (persze lejönni még akkor nem tudott)
A rézvirág októberben pompázott a legszebben
Azért olyan jó, hogy a krizantém novemberben virágzik!
December elején a Matyi már hóoszlopt épített a kertben
A madárbirs befagyva, december 31-én
Nagyon jó kis összefoglaló az évről :))
A virágokról szóló rész akár a mi kertünkben is készülhettek volna
Kívánok neked a következő évre sikeres ,örömteli kertészkedést, és az egész családodnak nagyon boldog új esztendőt Neked pedig BOLDOG SZÜLINAPOT!!!!
Puszi
Szia!
Köszönöm, megint öregebb lettem egy évvel ( brrrr).
Nektek is Boldog Újévet kívánunk!
Idén kertész-bénázhatnánk együtt ( ez csak az én felemre igaz, Te már profi vagy! )
Puszi
Szia Ildi!
Már régóta olvasom (“titokban”) a blogodat, nagyon élvezetes, ahogy írsz a kertről, mindenről.
Gratulálok a kertész fejlődésedhez, igazán hamar varázsoltál igazi kertet a telekből!
Remélem egyszer én is eljutok oda, hogy ennyi virágom legyen!
Tudod, mi csak az elején tartunk még, most tavasszal jön az igazi felfordulás; a felújítás… brrr. Ezért a kertészkedés – józan megfontolásból; gondolom mindenütt építőanyagok, sittkupacok és a munkások nyomai lesznek – egyenlőre csak álom.
Amúgy, mint sorstársad, írok. Egész eddigi életemet – a szám szemérmetlen nagysága miatt nem írok konkrétumot, de sok év – nagyvárosi tház-lakóként éltem, és most készülök életem nagy váltására; CSALÁDI HÁZ, KERTTEL!!
Mivel az idő mindig olyan rövid, igyekszem mindenből tanulni, amiből csak lehet, ezért is nagyon jó, hogy így leírsz mindent… De lehet ám, hogy ezentúl még plussz kérdésekkel is foglak ám zaklatni! Persze csak, ha nem bánod…
Szia Eszter!
Örülök, hogy Te is kert-tulajdonos leszel, nagyon nagy öröm a saját kertet gondozni. Szívesen segítek, ha tudok, de az én tudásom is még elég hiányos, most például annak próbálok utána járni, hogy a 3 éves almafámat hogyan metszem meg, és fogalmam sincs :).(Egyenlőre)
Remélem Neked is sikerül kertet varázsolni a telekből, sok munka sok öröm, néha bosszúság, de a világ legjobb kikapcsolódása, legalábbis a magamfajtának, és a Gábornak is, de be nem vallaná.
Remélem sok örömöd lesz a kertedben, nekünk életünk legjobb döntése volt, hogy családi házba költöztünk.
Úgyhogy kérdezz nyugodtan, hátha tudok segíteni, és az interneten is meg lehet találni sok mindenre a választ. Én is onnan okosodom (meg a családtól összebuherált kertészkönyvekből)
Sok sikert Ildi
Oké, köszönöm. Minden bizonnyal élek majd a lehetőséggel (mármint kérdezni).
Mint írtam, a kert még később jön csak (sajna), most épp a napkollektorok ügyében próbálunk tájékozódni, mert szeretnénk ilyet a melegvíz-gyártáshoz, de annyi féle és gyártmány van, hogy tanácstalanok vagyunk. Nektek van ilyen a házban?
Szia Eszter!
Meleg vízre van napkollektorunk, vákumcsöves, és olyan, ami ha nem működik, leengedi a vizet, úgyhogy télen is tudjuk használni, és ha süt a nap, még mínuszban is képes pár fokot emelni a vízhőmérsékleten. Ilyenkor, februárban, ha süt a nap, már 30 fokra is felmelegíti a vizet. Nyáron meg még borúsabb időben is 50-60 fokos lesz a tartály.
A műszaki paramétereket a Gábor tudja, ha gondolod, kérdezd meg Tőle e-mailen. Megpróbálom kideríteni, hogy milyen gyártmányunk van, azt tudom, hogy a kiépítést a Kardos labor csinálta, az állami támogatáshoz is a pályázatot Ők írták, és be is adták. Két éve épült a napkollektor, akkor így mentek a dolgok, nem tudom mennyit változtak azóta.
Ja és déli tájolású tetőn van, és ez az ideális.
Ildi
Húúú, köszi a sok infót, azóta – órák óta – tanulmányozom a weblapjukat, sok hasznos alapismeret van rajta. Így legalább – talán – kérdezni majd tudok…
Továbbiakkal akkor majd Gábort “nyaggatom”.