Az,az igazság ,régóta szeretnék készíteni a fiaimnak egy ilyen szütyős adventi naptárat. Évekkel ezelőtt volt egy papír-dobozos, amibe skatulyákba lehetett a finomságokat rakni, de a költözést nem bírta ki ,két éve nincs ilyesmi.
telis tele van finomságokkal
Aztán valamelyik nap eszembe jutott, hogy még a nyáron összeraktam maradék anyagokat erre a célra, nosza rajta elkezdtem kiszabni, megvarrni. A csomagokból értelem-szerűen 24 darab van, 14x 16 centisek, 50 centis kötővel, ami hátul varrógéppel van rögzítve. A zacskók egyik sarkába van a madzag begépelve, amin a kis csomag lóg. A számokat alkoholos filccel rajzoltam fel, szimplán idősporolás miatt, mert a hímzés, még a gépi is eltart pár napig, és időm az nem volt erre sok. Utána jött, hogy fel kell függeszteni valamire a csomagokat. Azt találtam ki, hogy két szabásvonalba rejtettem a madzagok végeit. ( a sima felgépelés szerintem nem túl szép, és mivel ez 4 hétig fog lógni az előszobában, jól kell kinéznie aránylag).
A kész mű
Még jó, hogy nagy szabász asztalom van, mert ki tudtam teríteni és elosztani. Amikor varrtam különböző hosszúságú madzagokat gépeltem bele, így egy kicsit kaotikusabb lett, a fiuknak tovább tart megkeresni a napi csomagot. Azért, hogy a felfüggesztéskor ne rogyjon össze,mert azért rendesen van súlya,(Mindenféle jóval megtöltöttem ), raktam a tetejébe egy merevítő lécet,( kb 35 centis és 1.5 centi átmérőjű) amit a Gábor műhelyéből zsákmányoltam,( persze az engedélyével) és saját kezűleg vágtam méretre. A léc két végét anyaggal beborítottam, cérnával jó sokszor áttekertem, hogy ott maradjon, és nehogy kilyukassza az anyagot. Remélem bírni fogja a gyűrődést, mert nem csak a gyerekek keresgélését kell kibírnia, hanem a macskát is, aki aktívan részt vesz a csomagok összegubancolásában